Településtörténet

A falu nevének eredete 

A falu nevének semmi köze az ismert női névhez. A Sár előtag a régi magyar Sar víznév származéka. A nedves,sáros, agyagos föld jelentésű főnévből lett Sar víznév jelentését később összekapcsolták a nyelvjárásbeli sár(i) szó sárga jelentésével. Valaha Sarnak hívták a falu mellett elfolyó Öreg-árok patakot  Anonymus szerint az Ond vezértől származó Baár-Kalán nemzetség ősi birtoka volt Sáp. (Sapy, Sap, Saap formában). Ez a vélekedés persze a közeli Nagysápra is vonatkozhat.

Sárisáp az őskortól a honfoglalásig

Sárisáp község és környéke ősi idők óta lakott terület volt. Az első ismert települést a rómaiak alapították QUADRIBURG néven. Sárisáp területén már a kőkori ember is megtelepedett, erre utalnak a X. táblán talált edénytöredékek. Bronzkorra utalnak a Qadriburg-dűlőben hajdan állt földvár nyomai. Sárisáp újtelepi részén hamvasztásos sírt, mészbetétes bögrét és textilmintás edénytöredéket találtak. Az ókori népek közül a kelták uralma tartott a leghosszabb ideig ezen a vidéken. 1901 augusztusában egy római kori sírkövet találtak, amely másodlagos helyről, a barokk kori fürdőépület falából került elő. A Quadriburg-dűlő déli kiszögellésén 1926-ban Balin Albin egy ókeresztény sírkápolna alapjait tárta fel. A sírban csontokat nem találtak, a kápolna körül eddig nem kerültek elő római temetőre utaló leletek.

Honfoglalástól a XIX. sz. végéig

A honfoglalást követő időkből nagyon kevés adat áll rendelkezésre. A falu 1389-ben szerepel először teljes nevén. A községet Kövi faluhoz hasonlóan 1543 táján a török elpusztította, mert az 1570. évi török összeírás szerint Sárisáp puszta lakatlan hely. A XVII. század végére, XVIII. század elejére Sárisáp újból benépesült. Valószínű ez annak köszönhető, hogy a földesuraknak érdekükben állt az elnéptelenedett falvakat benépesíteni. Az újonnan települteket 3-4 évre felmentették minden földesúri teher alól. 1766-ban Szent Imre herceg emlékezetére épült fel a Római Katolikus templom. 1700-as évek végén barnaszenet találtak, mely felfedezésével teljesen megváltozik az addig főként mezőgazdaságban tevékenykedő lakosság élete.

A falu XX. századi rövid története

A két háború közötti az időszakban a lakosság a mezőgazdaságból és a bányászatból élt. A munkahelyek számának jelentős csökkentése miatt a húszas évek közepén sokan kivándoroltak Franciaországba, Belgiumba, Hollandiába és Németországba.A század első felében nagyarányú építkezések folytak. 1904-ben épült a "régi" 6 tantermes iskola. 1926-ban óvodát adtak át. 1929-ben elkészült a Munkásotthon. Országos viszonylatban igen korán, 1924-ben villamosították a falut. 1937-ben posta, telefon-és távíró állomás létesült.
A bányászközséget hatalmas pusztítás érte a II. világháború alatt. 1944 októberétől 1945. március 22-ig több mint 120-an vesztették életüket. A falu zsidó vallású lakosait mind elhúrcolták a németek. Egy sem tért vissza, valószínűleg mindannyian elpusztultak.
1946-47-ben kb. ötszázan áttelepültek Szlovákiába, főleg Handlovába és környékére.