Séta a Kálváriához és a patakhoz

+2500 méter, legalább egy óra nézelődés

Ha visszatértünk a Fő utcára, forduljunk jobbra es 6-8 perces sétával (800 m) elérjünk a háromszög alakú kis Kálvária teret. Ebbe torkollik a Táncsics Mihály utca a képoszlopokkal mindkét oldalán. Az utolsó 80 méter már egy erősen emelkedő füves domboldalon vezet föl a szoborhármasig, ahonnan szép kilátásban lesz részünk. Akinek van kedve még teljesebb képet kapni a faluról, annak javaslom, hogy lefelé jövet forduljon jobbra a Táncsics Mihály utcán es menjen egészen föl a füves dombtetőre (tszf. 165 m) – innen az egész falu jól látszik.

Visszasétálunk a központba, ahol pihenésképpen esetleg betérhetünk egy kávéra, süteményre és aztán elindulunk a Malom utcán, egészen a hidakig:

Az utca jobb oldalán a föld alatt szerencsétlenül meghalt bányászok tiszteletére állított emélekkövet és csillét látunk, mögötte pedig a művelődési ház szögletes épületét, nagy parkkal. A parkban egy kétembernyi bányászlegény olvasgat egy kőpadon üldögélve, immáron ötven éve.

A patakhoz menet elsétálunk az önkéntes tűzoltó egylet épülete mellett, aztán kis fahidat és egy emlékkövet találunk. 1953. június 17-én a patakba fulladt egy kisfiú, és az ő keresése közben felrobbant egy háborús akna, kilenc ember halálát okozva.

forrás: Balogh Tamás: A Dunazug kalandkönyve