Sárisáp
A sárisápi templom védőszentje Szent Imre, az ő tiszteletére ünnepeljük a búcsút, az idén november második hétvégéjén. Az ünnepi szentmise, a vendégek fogadása, a közös családi ebéd, a vásári forgatag hosszú évtizedek óta elkíséri a sárisápiakat. Az elmúlt évtizedekben a búcsú helyszíne ugyan többször változott a településen belül, de a legfontosabb elemei a mai napig megmaradtak. Régi búcsúkra emlékeztünk.
A legrégebbi búcsú helyszín, amire emlékszem a XX-as aknával szemben volt, a mai Kálvária téren. Az 1950-es évek első felében a vidámpark, vásár helyszíneként szolgált. Akkoriban 1 Ft volt a ringlispíl, ami a hentes Fabi bácsi nádtetős jégverme mellett állt. Utána került át a mai polgármesteri hivatal helyére – meséli Ligetiné Kati.
Szatyina Józsefné ekkor töltötte a gyermekkorát. Vörös falmaradványok álltak a Fő utca, Malom utca találkozásánál A háború során bombázták szét az épületet. Régi, uradalmi istállóépület maradványai. Ide jártunk búcsúba, ’56 után. A kedvencem a hajóhinta volt. A felnőttek mindig pánikoltak, hogy úristen kiesünk. Nem estünk ki sose. Ez a Malom utca első házai előtt, a mostani zöldséges helyén volt – emlékszik vissza.
Berci volt a hintás. Ha sikerült átpördülnie valakinek, még ajándékot is kapott tőle – meséli Vázsonyiné Márti. Az alján volt egy fékező. Ha megnyomták, lent felemelkedett egy padló, az állította meg a játékot – helyeselnek mindannyian. A hajóhinta mellett körhinta a kisebb gyerekeknek, és ringlispíl is mulattatta a gyerekeket, felnőtteket.
Volt, hogy a körhintát 3-4 gyerek hajtotta körbe-körbe. Tíz menetet kellett teljesíteniük, hogy egyet ingyen hintázhassanak. A menetdíj 2 Ft volt akkoriban, amikor 5 forintra emelték, már drágáltuk – meséli Vázsonyiné Márti.
A hintákon kívül a lakókocsikból átalakított céllövöldék már akkor is a búcsú kötelező tartozékai voltak, és nem maradhatott el a vásár sem. Az árusok falvédőket, fonott, faragott, fa használati tárgyakat, festett fakanalakat, tükrös mézeskalács szívecskéket, krumplicukrot kínáltak a falubelieknek.
A Petőfi tér az 1960-as évek elején vált a forgatag helyszínévé. A búcsúsok már két-három héttel előtte beköltöztek a térre. Állataikat a kocsik alá kötötték ki. Ott csipegettek a csirkék, kacsák. A mostani Varga ház helyén hatalmas óriáskerék állt, mellette láncoshinta, körhinta, a tér másik oldalára céllövöldéket állítottak. Nem volt ritka, hogy búcsúra elért bennünket a téli időjárás. Sokszor havazott, nagy hó volt. Többször megkértek, hogy takarítsam le a láncos hinta üléseiről a havat. Leszáradjon, amire ráülne a falubeliek.
A szórakozás mellett az ekkor összegyűlt családtagok közösen ültek az ebédlőasztalhoz is. A búcsúra liba, kacsa általában szerepelt a fogások között. Anyám az első tömött libát mindig Szent István napra tette az asztalra, az utolsót búcsúkor. Utána a hidegre fordult időjárás miatt nem szerették tömni az állatokat - meséli Szatyináné Erzsi.
A búcsút követő hétfő szünet volt minden sárisápi iskolás számára, két évtizede azonban eltörölték. Sok helyi családnak akkor ez a nap jelentette a felhőtlen szórakozást. A távolabbról érkezett vendégek elmentek, szabadabban lehetett pihenni, a gyerekekre figyelni.
Az újtelepi játszótér kialakítása után, az 1980-as évek közepén került mai helyszínére, a Handlová parkba a Szent Imre napi vidámpark és vásár. Evvel együtt megjelentek az újabb és újabb hinták, az azóta is töretlen sikernek örvendő dodzsem, a színes fények és a hangos zene.
A nagy, családi találkozások, a közös ebédek pedig lassan elkopnak. Hiányzik a mama, aki megtömte a libát, a dédi, aki a legfinomabb süteményt varázsolta az asztalunkra…
Knyazovics Edina