Sárisáp
A második világháborúban, 1943. január 12-én kezdődött a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban. Ennek következtében a 250 ezer fős második magyar hadsereg kötelékéhez tartozó honvédek és munkaszolgálatosok közül mintegy 125-130 ezren elestek, megsebesültek, vagy hadifogságba kerültek.
Bercsényi Lajos, édesapjáról, Bercsényi Andrásról szóló Don-kanyari visszaemlékezését jegyezte le Csicsmann János:
„Apám, Bercsényi András 1919. november 23-án született. A háború alatt volt katona. Komáromba vonult be a tüzérekhez. (Ezért később a bányában Kistüzérnek hívták.)
Az erődben vagonírozták be őket, mindjárt az elsők között. Az ezredes legénye lett. Egészen a Donig jutott az ezredük…
Ahogy mentek kifelé, a tüzérezred mindent szétlőtt. Éjszaka mindenre lőttek. Egyszer valami megmozdult éjjel a falu szélén, azonnal tűz alá vették. Aztán reggel látták, hogy egy tehenet lőttek szét…
Amikor az orosz támadás elindult, bekerítették őket. Egy hadnagy vezetésével törtek ki a katlanból. A hadnagy azt mondta nekik: fiúk, kitörünk! Aki átmegy – átmegy, aki nem, az marad!
Mint a patak, úgy folyt a vér! Legjobb barátjának ellőtték mindkét lábát. Könyörgött, hogy segítsenek rajta, de ott kellett hagyni. Végül kevesen átjutottak. Apám a hadifogságot így kerülte el.
Visszavonulás közben éheztek. Száraz kukoricalevélből meg egy kevés krumplihéjból főztek maguknak levest a Szekeres Miska bácsival.
Hazatérve Debrecenben gyűjtötték össze őket. A papa ott találkozott utoljára az ezredesével. Ezután fagyási sérülései miatt leszerelték.”